James Howard Kunstler: The ghastly tragedy of the suburbs
James Howard Kunstler: A külvárosok szörnyű tragédiája
James Howard Kunstler may be the world’s most outspoken critic of suburban sprawl. He believes the end of the fossil fuels era will soon force a return to smaller-scale, agrarian communities -- and an overhaul of the most destructive features of postwar society. Full bio
Double-click the English transcript below to play the video.
okozunk az efféle terekkel.
hogy össze kell szednünk magunkat,
az amerikai civilizáció nevű projektet.
amit látunk.
országos autós nyomornegyednek.
ami csak előfordult a történelem során.
techno-rémálomnak is.
hogy törődjünk velük.
jellegzetes tereket hozzunk létre,
be épületekkel tereket,
az építészet szókincsét, nyelvtanát,
két szerepe van Amerikában:
és polgári életünk színtere,
fizikai megtestesülése.
a polgári élet minőségét,
közösségi életet.
utcák formájában jelennek meg,
dómtereink és piactereink,
érdemes terek kialakításának képessége
módszereket, készségeket és elveket
a szemétre hajítottuk,
nem használjuk többé.
magunk körül mindenütt.
hogy elhelyezzenek minket a térben,
minket a kultúránkban.
milyenek vagyunk.
hogy megmutassák, merre tartunk,
teremtettünk magunknak,
emelem ki, nevezetesen,
minket a reményteli jelenünktől.
többnyire ilyesféle.
öve a városomtól két mérföldre van.
hogy jellegzetes, minőségi teret építsünk,
a tér behatárolására.
(Nevetés)
hogy rosszul határoltuk be a teret.
senki sem kívánkozik.
lesz, amelyet nem érdemes megvédeni.
ha azokra a fiatalokra gondolnak,
utolsó gondolatuk az otthonukról?"
a gyorsétterem és a diszkont között,
hogy fiaink vérüket ontsák érte. (Taps)
Jól definiált tér.
szabadtéri közösségi hely.
boltok, bárok, bisztrók, célok –
ahol az emberek szívesen időznek.
az emberek, mert szeretnek ott lenni.
hogy odamenjenek. (Nevetés)
mert ott jól érzik magukat.
mi ezt így csináljuk.
legkevésbé sikerült közösségi tere,
Henry Cobb és I. M. Pei terveztek.
a csövesek sem vágynak oda. (Nevetés)
mert Pei még életben van.
kezdene vele valamit.
belegázolni Pei érzéseibe.
valamikor 1966-ban vagy akörül.
hanem egy másik építészcég,
amennyitől jó érzés lenne itt végigmenni.
Albanyban – bocsánat – Bostonban.
közvetíti az üzenetét,
ha az oldalaira kiraknánk
zsarnok mozaikportréit,
amit ez az épület mond nekünk.
magunkat. (Nevetés)
a városomban, Saratoga Springsben.
egy csoport önkéntesnek a városomban,
a csirkeragujuk mellől, (Nevetés)
(Nevetés)
mint egy DVD-lejátszó. (Nevetés)
komoly építészcégek tervezik?
a dizájn-megbeszélés, hajnali háromkor,
hogy idejében befejezze a terveket.
szanaszét az asztalon, és...
(Nevetés)
az utolsó mondat, ami elhangzott.
az effajta építészetnek.
az év legszebb napján,
(Nevetés)
az utcai rablók számára.
hogy megérje nekik odamenni.
a belvárosi építészeti kaptafa.
is folyhatnak,
vagy bármi más.
a vásárlásnak nevezett dolgot folytatják.
a konferenciaközpont mellé,
amelyet négy kopár fal határol.
üzleti célú épületeket tervezni,
állambéli Glens Fallsban,
emelik, hogy sportosabb legyen a dolog.
és a járda közötti viszonyt,
(Nevetés)
amíg az utca így néz ki.
kapcsolatot szétromboltuk,
a mozgássérülteknek,
odarakunk egy természet adta gyorstapaszt.
az ilyet, mert általános nézet Amerikában,
a megcsonkított városi életre.
az élhető város, a jó épületek.
Nevadáról készült mázolmányok.
az úton haladó járművektől,
borítanak az utca fölé.
karikatúrái legyenek,
színhelyét biztosítsák.
hogy nem érzékeljük a különbséget
a városias és a falusias élet között.
hogy bevonszoljuk a vidéket a városba,
leszállt az anyaűrhajó,
hogy teszteljék a talajt,
(Nevetés)
az iparváros akkora traumának bizonyult,
a város gondolatától, a városi élettől,
megszületik a gondolat,
a város ellenszerét,
kertváros formájában ölt testet:
élvezzék a város kényelmét,
és nem voltak kisboltok;
mindez teljesen átalakult,
a vidék karikatúrájában.
és az egyik ok,
amit már fél évszázada ígér.
találunk a kertvárosban.
Semmi nincs mellettem.
nem látok semmit sem."
egy házhomlokzat karikatúrája.
senki nem fogja ezt a verandát használni.
azt sugározza: "Normálisak vagyunk."
normálisak, normálisak.
épp az Uziját tölti
(Nevetés)
hogy megkeresse a drogra valót.
és depressziót keltenek a gyerekekben,
sok tapasztalatuk a gyógyszerekkel.
a nevadai Las Vegasban.
hogy ha ennek a lakóit kiengedjük,
és megeszik a máját.
hogy a gyerekeket az épületben tartsuk.
és – Amerikában biztosan –
korának leáldozása jelzi.
bele, úgyhogy nem fogok,
nem a hidrogéngazdaság kora következik.
átméretezni, lekicsinyíteni mindent,
és nem kezdhetjük elég korán.
közelebb költözni a munkahelyünkhöz.
a lakóhelyünk közelében.
cézársaláta korának lassan vége.
hogy azt Bulgária is szégyellené.
azzal töltötték az elmúlt 10 évet,
az infót a szemétből,
a II. világháború után kihajított.
elveket és készségeket,
értelmes tereket, szerves tereket,
tartalmazzák a közélet, a közösségi lét
értelmesen kapcsolódjanak
és a kormányzás tereihez.
hogy mi az utca, mi a háztömb;
amelyek egyszerre kicsik és nagyok,
mindezt a teret.
Amerika szörnyűséges ingatlanait.
szerkezetet alakítunk ki rajtuk,
a fejlesztés normális léptéke.
város- és negyedközpontjaink lesznek
azért vannak ott, ahol vannak,
a helyén fog maradni,
csodaautó vagy alternatív üzemanyag.
ami lehetővé tenné,
tegyék meg, amit megtehetnek.
közepén a helyben élés lesz.
foglalkozást találjanak,
és polgártársaik hasznára lehetnek.
évek óta zavar,
ez különösen fontos.
"fogyasztóknak". Rendben?
nem tartozik felelősséggel
törődésre érdemes helyekkel legyen tele,
amelyet érdemes megvédeni. (Taps)
ABOUT THE SPEAKER
James Howard Kunstler - Social criticJames Howard Kunstler may be the world’s most outspoken critic of suburban sprawl. He believes the end of the fossil fuels era will soon force a return to smaller-scale, agrarian communities -- and an overhaul of the most destructive features of postwar society.
Why you should listen
James Howard Kunstler calls suburban sprawl "the greatest misallocation of resources the world has ever known." His arguments bring a new lens to urban development, drawing clear connections between physical spaces and cultural vitality.
Geography of Nowhere, published in 1993, presented a grim vision of America in decline -- a nation of cookie-cutter strip malls, vacuous city centers, and dead spaces wrought by what Kunstler calls the ethos of Happy Motoring: our society-wide dependence on the automobile.
The Long Emergency (2005) takes a hard look at energy dependency, arguing that the end of the fossil fuels era will force a return to smaller-scale, agrarian-focused communities and an overhaul of many of the most prominent and destructive features of postwar society.
His confrontational approach and propensity for doomsday scenarios make Kunstler a lightning rod for controversy and critics. But his magnificent rants are underscored with logic and his books are widely read, particularly by architectural critics and urban planners.
James Howard Kunstler | Speaker | TED.com