BJ Miller: What really matters at the end of life
BJ Miller: Ami életed végén igazán számít
Using empathy and a clear-eyed view of mortality, BJ Miller shines a light on healthcare’s most ignored facet: preparing for death. Full bio
Double-click the English transcript below to play the video.
a felébredéshez.
a hálaadási szünetről,
were horsing around,
a parked commuter train.
egy parkoló szemeteskocsira.
with the wires that run overhead.
és lógtak felette a vezetékek.
like a great idea at the time.
nagyon jó ötletnek tűnt.
nagyobb hülyeségeket is.
and that was that.
és ennyi volt.
with death -- my death --
kapcsolatom a halállal – saját halálommal.
my long run as a patient.
páciensi pályafutásomat is.
mind páciensek vagyunk.
ellátási rendszer
of dysfunction --
rendellenes működésből –
csak hogy tudják.
a hospice and palliative medicine doc,
palliatív ellátóként dolgozom,
ismerem az egészségügyet.
who goes into healthcare
aki egészségügyi pályára lép,
are also unwitting agents
egyúttal a tudatlan ügynökei is vagyunk
does not serve.
túl gyakran nem szolgál.
answer to that question,
egy egészen egyszerű válasz,
with diseases, not people, at its center.
és nem az emberek köré épül.
it was badly designed.
megtervezve.
of bad design more heartbreaking
a rossz tervezés hatásai
for good design more compelling
lehetőségei,
and concentrated.
és összpontosult.
to reach out across disciplines
megtörjem ezt a nagy fegyelmet,
into this big conversation.
erre a nagy konferenciára.
opportunity in front of us,
monumentális lehetőség,
követ –
és mint civil társadalom előtt:
hogyan is halunk meg.
about death isn't being dead,
a legfélelmetesebb, hogy meghalnak,
it can be very helpful
nagyon hasznos
which is necessary as it is,
szükséges szenvedést
változtathatunk.
essential part of life, part of the deal,
nélkülözhetetlen eleme, az alku része,
to make space, adjust, grow.
felnőnünk és alkalmazkodnunk kell hozzá.
to realize forces larger than ourselves.
az önmagunknál nagyobb erőket.
became fact, fixed --
kőkemény valósággá vált –
reject this fact than reject myself.
ha önmagamat is elutasítom.
but I learned it eventually.
de végül megtanultam.
about necessary suffering
másik nagyszerűsége az,
a gondozottat –
is where healing happens.
hogy a gyógyítás itt történik meg.
as we learned yesterday --
ahogy tegnap megtanultuk –,
on the other hand,
is unnecessary, invented.
szükségtelen, kitalált.
since this brand of suffering is made up,
mivel ez a szenvedés-brand csak kitaláció,
olyasmi, amit befolyásolhatunk.
something we can affect.
to this fundamental distinction
erre az alapvető különbségtételre
and unnecessary suffering
szenvedés között,
design cues for the day.
tervezési lépésünk.
as people who care,
gondoskodó embereknek – az a szerepünk,
not add to the pile.
nem pedig rárakni még egy lapáttal.
of a reflective advocate,
is működök,
important field but poorly understood --
kevésbé megértett, de fontos terület –
nem korlátozódik az életvégi ellátásra.
limited to end of life care.
and living well at any stage.
és a jólétről szól, mindegyik stádiumban.
nem kell meghalniuk a közeljövőben,
have to be dying anytime soon
hogy bemutassam Franket.
on top of long-standing HIV.
megspékelve egy régóta fennálló HIV-vel.
és a kimerültségén dolgozunk,
out loud together about his life --
együtt, hangosan gondolkodunk az életéről,
his losses as they roll in,
ahogy azok beözönlenek,
the next moment.
a következő pillanatot.
but regret, quite another.
de a sajnálat, az egészen más.
festményből lépett volna ki –
out of a Norman Rockwell painting --
amikor egy nap bejött a klinikára,
when he came into clinic one day,
down the Colorado River.
a Colorado folyón.
and his health, some would say no.
egyesek azt mondanák, hogy nem.
while he still could.
amíg még tudott.
scorpions, snakes,
skorpiók, kígyók,
of the Grand Canyon --
lángoló falairól –
beyond our control.
amely a mi irányításunkon kívül esik.
so many of us would make,
közülünk is sokan meghoznánk,
what is best for ourselves over time.
hogy kitaláljuk, hogy mi a legjobb nekünk.
is a shift in perspective.
perspektívaváltás.
when I went back to college,
mikor visszamentem a fősulira,
I'd learn something about how to see --
kezdtem másképp látni a dolgokat –
for a kid who couldn't change
aki nem sokat tud változtatni
we humans get to play with,
amivel mi emberek játszhatunk
at an amazing place in San Francisco
dolgozom, egy csodálatos helyen,
that helps with this shift in perspective.
ami segít a perspektívaváltásban.
wheeling the body out through the garden,
gurítjuk a holttestet a kerten keresztül,
nurses, volunteers,
ápolók, önkéntesek
vagy a csendet,
with flower petals.
virágszirmokkal.
to usher in grief with warmth,
hogy egy kis melegséget vigyünk a gyászba,
in the hospital setting,
kórházi környezet élménye,
lined with tubes and beeping machines
sípoló gépekkel
even when the patient's life has.
állnak le, amikor a beteg szíve már igen.
the body's whisked away,
a holttestet eltüntetik,
had never really existed.
az az ember soha nem is létezett volna.
in the name of sterility,
a sterilitás nevében,
megbántani az érzéseinket,
within those walls is numbness --
azon falak között, az a zsibbadtság –
the opposite of aesthetic.
ellentéte az esztétikumnak.
I am alive because of them.
amit tesznek; miattuk vagyok életben.
and treatable illness.
a kezelhető betegségek helyei.
that's not what they were designed for.
nem erre tervezték őket.
abból az elképzelésből,
giving up on the notion
can become more humane.
emberibbé válhatnak.
in Livingston, New Jersey,
a St. Barnabas kórházban,
great care at every turn,
nagyszerű ellátást kaptam,
palliatív kezelés is beletartozott.
palliative care for my pain.
complaining about driving through it.
hogy nem tudnak autóval közlekedni miatta.
coming down all sticky.
hogy havazik.
smuggled in a snowball for me.
becsempészett nekem egy hógolyót.
holding that in my hand,
amit éreztem, amikor a kezemben tartottam,
onto my burning skin;
and turn into water.
hogyan olvad el és válik vízzé.
in this universe mattered more to me
ebben az univerzumban, többet jelentett,
all the inspiration I needed
inspiráció, amire szükségem volt
and be OK if I did not.
és hogy elfogadjam, ha nem sikerül.
I've known many people
sok olyan embert ismertem meg,
készen álltak a halálra.
some final peace or transcendence,
végső békére vagy transzcendenciára,
by what their lives had become --
amilyenné az életük vált –
living with chronic and terminal illness,
krónikus vagy gyógyíthatatlan betegséggel,
or prepared for this silver tsunami.
az öregedési hullámra.
amely kezelni tudja
dynamic enough to handle
valami újat, valami létfontosságút.
something new, something vital.
elfogadhatatlan.
ismerjük:
for designers of all stripes to work with.
a különböző tervezők munkájához.
who are closer to death:
közeledő emberek számára:
and unburdening to those they love;
és tehermentesítsék a szeretteiket;
of wonderment and spirituality.
és a spiritualitás érzése.
from our residents in subtle detail.
tettünk szert bentlakóink által.
one day to the next due to ALS.
kap levegőt az ALS miatt.
while she has them.
megtelik a tüdeje, amíg még van neki.
at the foot of her bed,
coursing through her veins --
folyjon át az erein –
where in a moment, in an instant,
ahol egy percben, egy pillanatban,
mert vagyunk.
loving our time by way of the senses,
hogy szeressük a jelenünket az érzékeink,
doing the living and the dying.
élünk és meghalunk.
helyiség
is our kitchen,
a konyhánk,
can eat very little, if anything at all.
mennyire keveset ehet, ha ehet egyáltalán.
sustenance on several levels:
biztosíthatjuk:
happening under our roof,
ami a falaink között történik,
interventions we know of,
beavatkozás, amit ismerünk,
the possibility of accessing
megvan, hogy hozzáférjünk
ami összekapcsol.
a hullámait,
living and dying with dementia.
aki demenciával él és hal meg.
the things we don't have words for,
kimondják azt, amire nincsenek szavaink,
amik a jelenben tartanak minket –
of the system was our first design cue,
kiiktatása volt az első tervezési pontunk,
by way of the senses,
az érzékek által,
the aesthetic realm --
az esztétika birodalmában –
and final bit for today;
a mai harmadik és utolsó fejezethez;
to set our sights on well-being,
a figyelmünket,
és az egészségügy
életet csodássá,
more wonderful,
or human-centered model of care,
emberközpontú ellátásmodell között,
becomes a creative, generative,
kreatív, alkotó,
highest forms of adaptation.
legmagasabb szintű formája.
it takes to be human.
ami elengedhetetlen az emberiség számára.
virágoztatta fel az építészetet.
has given rise to architecture.
is a necessary part of life,
az élet szükséges velejárója,
hogy könnyedén közelítsünk a halálhoz,
we take a light approach to dying
any particular way of dying.
a halál bármilyen módját.
that cannot move,
amiket nem tudunk elmozdítani,
we will all kneel there.
mind előtte fogunk térdelni.
adjunk teret –
to play itself all the way out --
hogy az élet kijátszhassa önmagát –
getting out of the way,
kiszállunk,
a process of crescendo through to the end.
egy felfelé ívelő folyamat is lehet.
a halál gondolatával.
mind elmondhatunk magunkról.
one way or another.
around this fact,
újraszerveznem,
a shock of beauty or meaning
megrázó szépséget vagy jelentést
for a perfect moment,
egy tökéletes pillanatig tartott,
legyen az, ami elragad minket,
ABOUT THE SPEAKER
BJ Miller - Palliative care physicianUsing empathy and a clear-eyed view of mortality, BJ Miller shines a light on healthcare’s most ignored facet: preparing for death.
Why you should listen
Palliative care specialist BJ Miller helps patients face their own deaths realistically, comfortably, and on their own terms. Miller is cultivating a model for palliative care organizations around the world, and emphasizing healthcare’s quixotic relationship to the inevitability of death. He is a hospice and palliative medicine physician and sees patients and families at the UCSF Helen Diller Family Comprehensive Cancer Center.
Miller’s passion for palliative care stems from personal experience -- a shock sustained while a Princeton undergraduate cost him three limbs and nearly killed him. But his experiences form the foundation of a hard-won empathy for patients who are running out of time.
BJ Miller | Speaker | TED.com